A már hagyománnyá váló Pesti anime találkozó ismét bebizonyította, hogy a sokak által megszólt Japán rajzfilmek megvetették lábukat hazánkban és nagy népszerűségnek és rajongói tábornak örvendve széles korosztályt szórakoztatnak, kicsiktől az öregekig mindenki megtalálja kedvenc műfajait a romantikustól kezdve a horror klasszikusaiig. A rendezvényen különböző kiadók árulták a mangákat, azaz a Japán képregényeket. A manga sokban különbözik a nyugati rokonától, elsősorban terjedelme miatt, ugyanis a szegényes, vékonyka füzetek helyett vaskos kötetekre kell gondolnia az olvasónak, melyekben fekete-fehér rajzok peregnek le a szem előtt, szinte folyamatos és részletes mozgással, mely egy előttünk megelevenedő film részletes forgatókönyvére emlékeztetnek. Természetesen meg van az ára egy ilyen kötetnek, a legolcsóbbak ára 2000 Ft-nál kezdődik. Bennem égett az elhatározás, miután sikeresen bejutottam a rendezévényre, megveszem kedvenc animém manga változatát, melynek borítóját merengve és vágyakozva néztem hosszú, extatikus perceken keresztül a számítógép monitorján. Kettő kötetben adták ki, fejenként 3000 Ft-tal soványított volna meg. Csak az egyiket tudtam volna megengedni magamnak. Miután sikeresen bejutottam az épületbe, a pultok előtt hullámzó, hatalmas tömegen át azonnal kiszúrtam az imádott és hőn vágyott két kötetet, s pánik uralkodott el rajtam, hogy valaki előbb fog lecsapni rá, ezért az eleven erdőségen átpréselve magam, megkérdeztem az eladót, hogy mennyibe kerül egy kötet. Közölte velem, hogy a kettőt csak egyszerre adja el, ami miatt egy pillanatra le is lombozódtam, majd elkerekedett és döbbent szemekkel fel is villanyozódtam, amint kijelentette a meglepő árat, ami szíven ütött: 2400 Ft. Habozás nélkül a pénztárcámba nyúltam, egy álomnak hittem. A kettő kötetet hihetetlenül olcsón megvettem, ráadásul csak ez a két példány volt belőle, így amikor elmentem a rajongókkal szemben az ujjaim közt virító farkasok képeivel, vágyakozó irigységgel kérdezgették, hogy hol szereztem be őket, én pedig önelégült sajnálkozással jelentettem be, hogy már nincs több, a vásár egyetlen, két Wolf's Rain mangája az enyém, méghozzá álomáron a horrorisztikus 6000 helyett...Miután kiértem a tömegből a finom és kellemes tapintású két könyvecskével, sejtenem kellett volna, hogy túl szép, hogy igaz legyen, így mikor boldogan belelapozgattam a gyönyörűen rajzolt oldalak közé, a mosoly az arcomra fagyott. Angolnak kellett volna lennie, de ismeretlen és érthetetlen vonalak meredtek rám a buborékok vakítóan fehér terein hízva: Japán volt a szöveg... Egy eredeti, Japán mangát vettem! Rosszul éreztem magam, de ma már nem bánom és boldog vagyok, mert a történet jól ismert a számomra, így nem kell amiatt aggódnom, hogy semmit sem értek belőle, mert a rajzok így is beszélnek. Sajnos a képregény és a belőle készült sorozat nem egy és ugyanaz, így majd összeestem, mikor megláttam, hogy kedvenc női szereplőm a főgonosz oldalán áll.-Miért? Miért, Blue?-kiabáltam magamban. De így se bánom annyira...Csak egy kicsit...Végülis...Eredeti, szép és gyönyörű... Nem tudom megmondai, hogy megvettem volna-e, ha tudom hogy valóban eredeti és nem fogom tudni elolvasni a szövegét. Maximum...Megtanulok Japánul...