Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Stílusjegyek	Fehér	2007.04.02. 14:23
Ábrázolás A Wolf's Rain bővelkedik akcióban, izgalomban, egy kis romantikában és rengeteg drámában, valahogy nem tudom ráhúzni egyik jellegzetes műfaji csoportosítást sem, amit nem vélek rossznak. ez egy igazán egyedülálló alkotás az animék terén, ugyanis eredtét illetően nem történik benne utalás, miszerint a nézők egy japán animációs filmet néznének, pontosítva végig tudjuk a nagyobb műfaji kategorizációját, de mégis érezzük a többihez képest, hogy egy nem hétköznapi alkotást élünk át. Az animék táplálkoznak kultúrákból, magától értetődő hogy anyaországuk történelmére, hitére alapszik a legtöbb, a Wolf's Rain esetében azonban nem történik semmilyen kivetítés a Japán világot illetően, sőt, egyértelmű helyszínt se lehet a cselekmény kapcsán behatárolni, talán valahol Amerika környékén játszódik északabbra, hisz megjelennek benne az indiánok, az ő természethitük. Az Örökkévalóság kertje talán néhány morzsát elhint a Japán szellemvilág kapcsán, de ezt is a legszolidabb formában, így a kezdő nyugatiak sem tudnak belekötni az esetlegesen felbukkanó misztikus elemeket illetően, mert minden törpe, mitológikus lény és alak kizáródik ebből az önálló, modern mítoszi világból. Szép mese, önálló kultúrával, mely talán a nyugati nemességtől eredeztethető, nem véletlenül fontos szereplői a Lordok és Ladyk a történetnek, amely dicséretre méltó, ugyanis semmilyen túlzás nem látszódik a velencei karneválokat idéző szokásokon, míg más animék hajlamosak felnagyítani más népek szokásait, de ez a Wolf's Rain-ben kellően árnyalt és szolid maradt. Az animék terén nagyon fontos az ábrázolás. Mindenki számára ismerős a jellegzetes baba-arc, a tökéletes, finom test és a hatalmas szemek. Néhány más alkotás hajlamos ugyanolyan arcvonásokkal ábrázolni a szereplőket, akik csak a hajuk stílusában különböznek egymástól, de a Wolf's Rain szereplői karakteres, jellegzetes finom vonásokat kaptak, és a szemük is kisebb, valóságosabb, mégis hihetetlenül szép lett. További stílusjegyek az elmosódó vonalábrázolás, az úgynevezett sebességvonalak, amik a harci jelenetek szimbolikus kellékei lehetnek, ezek is teljesen kimaradtak ebből a sorozatból, illetve a többi, jellegzetes jelzés is: mint például az izzadságcsepp, a kereszt alakú, idegességet jelző lüktető ér, vagy a füstölő puklik, amik felszabadítják a hangulatot. Ilyenkor a szereplők arca gyerekesen eltorzul, eldeformálódik legfőképp erős érzelmi hatások: pl düh, vagy izgalom hatására, amikhez nélkülözhetetlen a tulzó és mármár banális színészi játék is. Ilyekor úgymond a karakterek átmennek dedóba. Az ilyen gesztusokból szintén hiány volt a Wolf's Rain-ben, csupán morzsányi, egy-két jelenet erejéig fordult elő egy-két erőteljesebb arc -és szemjáték, amik legfőképp a kölyök Toboe számlájára voltak írhatóak( a legtulzóbb a 22. részben van, ami mégis szolidabb más animék játékaihoz képest), de ezektől eltekintve a sorozat megtartotta végig komoly és ezáltal sokkal életszerűbb stílusát. Néhány anime nemcsak az édeskésre hajlamos, hanem a túlzott keménységre is, így annak hősei elképzelhetetlen és ijesztően giccses izomzatot kaptak a kőkeményre kigyúrt tricepsztől a kilósan dudorodó mellkas gumiszerű domborulataiig. A Wolf's Rain nagyon gyönyörűen ábrázolja az emberi testet és nem lépett át semmilyen határt. A szereplők kajakosak, rendes fiatal felnőttes alakkal rendelkeznek, szép és harmónikusan megrajzolt finom domborulatokkal, mind a férfi, mind a női szereplők. A természetesség sokkalta gyönörűbb hatást kelt mint a csúnyítás határát súroló kigyúrtság, a karakterek ezért realisztikusabbak, vonzóbbak, bár más értelemben a dagadó karok teljesen feleslegesek is lennének, hisz nem harcművészetről szól az anime, nincsenek benne verekedések, sokkal inkább a lélek belső világát próbálja kihangsúlyozni, és erre tökéletesen alkalmas a fizikai visszafogottság. Most térjünk visza a cukrokhoz...Az anime szereplők gyakran szeretnek édeskés hangon megszólalni, legfőképp a lányok nyávogó és túlontúl aranyos töménységgel beszélni. A rengeteg felsorolt kivétel után ez sem különbözik, miszerint a karakterek gyönyörű, emberi hangon szólalnak meg és ez is különlegesebbé teszi egyéniségüket. Kiba hangja méltán az egyik legszebb, a női karakterek közül pedig Cher viszi a pálmát hétköznapi, fiatal és komoly ajkaival. A hangokat illetően a másik, miszerint a japán helyett a dalok eredetije angol, méghozzá nagyon gyönyörű legfőképp Mayaa Sakamoto és Steve conte előadásában. A rengeteg hiányos stílus véleményem szerint csak növelte a sorozat értékét, még drámaibbá és komolyabbá tette, egyedivé és széppé ezt a nem mindennapi animét. Karakterek Az animék egyik célja a tanulságos és elgondolkodtató történetek mesélése mellett elsősorban a szórakoztatás, hisz nem minden alkotás lehet értékelhető. Vannak hatásvadász alkotások a megszokott recept alapján elkészítve. A legtöbb anime főhőse általában személyiségileg nagyon elvont figura, akinek jellemváltozása közben figyelhetjük meg a kibontakozó cselekményt. Néha elég esetlenek, a legtöbb esetben vicces figurák, akik tudnak komolyok is lenni, de a szórakoztatás miatt sokkal inkább gyerekesen viselkednek, és csak az életveszélyes helyzetekben vetik le komikus alakjukat. Néhány fórumban olvasható a dolog, hogy sokak számára Kiba személyisége nagyon furcsa. Tulajdonképpen mindegyik karakter fejlődik a Wolf's Rain-ben, ugyanis Kiba is megtanul csapatban dolgozni, de ettől eltekintve egy kiforrott egyéniség. Büszke, komoly és felnőtt. Egyesek számára ezért idegen lehet, hogy a Wolf's Rain főszereplője nem egy mogorva, de mégis jópofa tini, vagy egy munkáját végző, de mellesleg hóbortos és néha ütődött figura, hanem egy elejétől a végéig komoly és érett fiatal felnőtt, férfi, akinek céljai vannak. A célokat már a kezdetektől fogva ismeri, már maga a történet tényleges megkezdése előtt tisztában volt mindennel, ezért nem kellett semmilyen lélekfejlesztő próbatételen átesnie ahhoz, hogy feladatát teljesítse. A falkához való alkalmazkodás az egyetlen változása. Kiba egyébként erős, kemény karakter és egyátalán nem vicces. Ennek ellenére viszont semmit sem von le az anime értékéből, mert vannak mellette esetlenek. Kiba kiforrott jellem, ami kellően illő egy komoly animéhez. A történet Az animék akármiről szólhatnak, hisz nagyon széles korosztált szórakoztatnak az egészen kicsiktől a felnőttekig és az érett korosztályig, öregeket is egyaránt. A Paradicsom, azaz egy hely megtalálása nem egyedi ötlet, mert rengeteg más filmalkotás is felöleli ezt a témát, a Wolf's Rain-ben viszont a végeredmény nem a várt cél a csavar miatt. Egyes animék epizódosságokra alapszanak. Mindegyik rész része az egésznek, de gyakran önállósodnak. a náálunk bemutatott animék többsége gyakran valamilyen versenyről, erőpróbák sokaságáról szól, amik folytán a szereplő eléri célját. A Wolf's Rain esetében semmi ilyenről nincs konkrétan szó, mert nem előre kigondolt, szabályos mérkőzések alapján haladnak a hősök, és az epizódok is sokkal szorosabbak egymáshoz, mert a bevezetőből és utalásokból adódóan később titkokra derül fény. Az animék egyik eszköze nem ritkán a befejezetlen történet. A Wolf's Rain-ben ez felemás, mert vége van, mégis lehetne folytatni, és a kitörő happy end is elmaradt. Mindezek után dötsék el a nézők, hogy mennyire más a történet és az egész, és véleményem szerint az animék terén mérföldkőnek számító, egyedi, lebilincselő és gyakran meglepő, sokkoló alkotás.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk