Keletkezési körülmények:

Amióta az eszemet tudom írogatok. Rengeteg írás kikerült már a kezeim közül, de ezek közül mindig a legutolsó természetesen a legjobb, legtökéletesebb, a kézzel írt, összecsapott munkák pedig emlékké váltak csupán. A Lelkek folyama egy kivétel, valahogy időtlennek tűnik a története, bár néhányszor át lett szerkesztve a stílusa, a története azonban egyszerre egyedi és klasszikus. Évek óta nem írtam semmit sem, a könyv előtt úgy 3-4 évvel kezdtem el gépelni egy horrort Stephen King mintájára, de ez a történet félbe maradt, pedig több 100 oldalt pötyögtem be belőle könyvlapi méretekkel számolva, mégsem tudtam kihozni belőle egy kézzel fogható történetet. Értelmetlen volt, bonyolult, túlságosan leíró, és semmilyen lélektani alapja nem volt. Így éveket kellett várnom rá, mire újra megszálljon az ihlet. 2007 szilveszterén tettem magamnak egy újvévi esküt, miszerint újra alkotni fogok valamit, és valami csoda folytán kisebb nagyobb megszakításokkal 2 hónap alatt: januárban és februárban megírtam Amblea történetét. Ez nem horror volt, de kétségtelenül rengeteg műfajból merítettem. Eredetileg a magyar múltba kalauzolta volna el az olvasókat a könyv a turulmadarak földjére, de végül egy egész bolygóvá nőtte ki magát a világ. Nagy hatást gyakoroltak rám Narnia, és egyéb világok, ezért a témája nem is olyan új keletű, én viszont nem akartam háborúról írni, sokkalta inkább a szegény kisfiú járt az eszemben, aki útra indul, útja során ellenségeket szerez, illetve barátokat, és végül elnyeri a lány kezét. A történet tulajdonképpen egy szerelmi élmény allegorikus, idealizált változata. Hónapokig házaltam kiadóknál, de nem sok válaszolt, amelyik pedig figyelemre méltatott csak oktató jellegű elutasításokkal szolgált. Egészen szeptemberig vártam, mikor az ölembe hullott egy ajánlat az Edition nove-tól. Ironikus, hogy pont aznap kaptam egy levelet egy másik kiadótól újabb elutasítással, és szintén a sors csalafntasága, hogy miután aláírtam a szerződést, jelentkeztek kiadók, akik tárgyalni szerettek volna velem, de már lecsúsztak a történetemről.

A történet, és a karakterek:

A történet, bár egyszerűnek tűnik, nem az. Minden lapon újabb és újabb fordulatok találhatóak, csavarok, amelyek egy percre sem engedik az olvasókat nyugodni. A fejezetek többsége egy befejezetlen fordulattal, és félbehagyott információval kezdődik, amelyekre csak később adok választ. A főszereplő, aki egyébként a nevét egy barátomról kapta, sem egy szokványos figura. Egy olvasóm megjegyezte, hogy nem is lehet igazán megismerni, és kiismerni őt. Ez azért van, mert összetett, és valóságosabb, mint az "álombéli" szereplők, realisztikus, pszichológiailag korrekt "árnyember", míg Iv és Jillian a tipikusan idealizált, romantikus alakok. Arthur Dorn a minden választ tudó mester. Próbáltam ötvözni a sci-fi és fantasy elemeket. A két rokon műfaj remekül megfér egymás mellett, ezeknek a klasszikus képviselői a robot arachnapodok, földönkívüliek, illetve griffek és sárkányok, a két oldal összecsapása is megjelenik a regényben. A Toll boszorkány, a könyv főgonosza adja a regény thrillerét, borzongató, kismerhetetlen pszichotikus jelenség, arra törekedtem, hogy a regény végéig ne derüljön ki egyértelműen hogy ki bújik meg a tollai mögött, mint egy Agatha Christie krimiben. Érdekesség, hogy Andor és Iv között egy egész A/4-es oldalnyi szexjelenet volt olvasható az eredeti kéziratban, de tekintettel a fiatalabb olvasókra inkább megcenzúráztam azt a fejezetet.

A könyv borítója:

Méltán vagyok elégedett vele, mert valamicskét visszaadja a történet hangulatát. Az arany sárgaság mellett erőteljesen ott van a baljós sötétség is, illetve a fontos motívumok: amulett, fa, hold. Szemet gyönyörködtető, rejtelmes.

Egy kritikus szemével: